Út az ECMC-re, 0.rész

ECMCIdén végre megyek az ECMC-re!
De mi is ez, és miért is?

Az ECMC nem más, mint az Európai Kerékpáros Futár Bajnokság (European Cycle Messenger Championship), amit minden évben más európai városban rendeznek meg a helyiek közreműködesével. A résztvevők tényleg a kontinens minden szegletéből jönnek, ahol bárki kerékpáron visz küldeményeket kerékpáron A-ból B-be, és mindannyiukat egy dolog köti össze: az, hogy kerékpáros futárként dolgoznak, és hogy imádják a bringazást. Ez természetesen önmagában nem túl nyomós érv, ami miatt akár több ezer kilométert utazna az ember, de mindenképp megéri. Az új város felfedezése, új arcok megismerése, új élmények, na meg persze a megmérettetés, az, ami minden évben öszehozza a futárokat. (Van világbajnokság is, CMWC néven, ezt évenként felváltva rendezik meg Európában és egy másik kontinensen. Így az ideit Melbourneben, a jövő évit ha minden igaz Párizsban rendezik meg.)

Az idei ECMC-t Milanoban rendezik meg, ide megyünk egy kis karikával, amit Bazel felé teszünk (hogy miért, arról kicsit később). Minden EB legfőbb versenyszáma a Main Race, ahol a futárok kapnak egy feladatsort, (csomagok szállítása megadott pontok között), amit a leggyorsabban és a legjobban megoldó futár nyer. Természetesen ez nem ennyire egyszerű, vannak benne trükkös feladatok (csak egy ponton veheted fel a csomagot, nem vehetsz fel mellé másikat, nem adhatod le amíg másikat nem teljesÍtesz, időkorlátos felvétel illetve leadás, stb..) de ez alapvetően egy zárt pályán zajlik, így nincsenek előnyben a helyiek a “turistákkal” szemben. Itt természetesen az erő is számít, de az nyer, aki legjobban össze tudja rakni fejben a tökéletes útvonalat, hogy minden csomag a lehető legrövidebb idő alatt legyen leadva. Ezen kívül rendszeresen szokott lenni Alleycat is (ugyan ez, csak a városban megrendezve), ez az igazi csapatás a városban, forgalomban, itt nagy valószínűséggel érdemes egy helyi menő sarkába szegődni, ha jó helyezést akarsz elérni. :)

Ha van a szervező városban Velodrom, akkor szokott lenni Velodrom Day is, amikor a pályakerékpáros ászok mérhetik össze erejüket. Idén végre sikerült össze rakni egy pályabringát (igen, fixi, és köszi érte a Lotto Bikenak!), kiváncsi vagyok, mennyire fog kivenni belőlem ez a nap. Mentem már itthon 3-4szer a Milin, de ettől még nem mondanám magam se rutinosnak, se edzettnek. :D

Ezen felül rengeteg egyéb, bringás élethez köthető verseny szokott még lenni (trackstand, skid, hátrakör, sajnos pont a Goldsprintet nem szokták komolyan venni a szervezők, pedig mi magyarok elég jók vagyunk benne) ezek általában a Main Race, azaz a rendezvénynek helyet adó terep környékén vannak. Itt van általában a legnagyobb élet, itt vannak a szponzorok shopjai, és természetesen itt vannak a bulik is ahol lehet sörözni izotonizálni.

Az utóbbi években elkezdtek egy új versenyszámot is hirdetni, amely uphill race néven fut. Ez köszönhető annak, hogy az elmúlt évek városai hegyek között fekszenek (Bazel, Stockholm, Edinburgh, ha jól emlékszem és idén Melbourne) talán pont azért, hogy egy kicsit kivigyék a futárokat a verseny helyszínéről, és így nyújtsanak gyönyörű látképet a városukról. Ez mondjuk engem annyira nem izgat fixivel, meg felfele mászni sem szeretek annyira. :)

Na de mégis miért?

Nagyon régóta szeretnék kijutni vagy Eb-re, vagy Vb-re. A legelső, amire kijutottam, a budapesti Eb volt, amit Csepelen és a Milin rendeztek 2010-ben. Én ekkor írtam a diplomamunkámat (kerékpáros öltözködésből, mi másból), és ekkortájt ismertem meg Serin Zsuzsit, aki rengeteget segített nekem a diplomamunkámban (Ő is szponzorként volt kint, és épp shoppozott a futársapikkal). Ugyan csak kb. fél napot voltam kint talán, és akkor még alig ismertem valakit bringás körökből, de nagyon megfogott a hangulat, ahogy a Csepel Művekbe életet leheltek az emberek. Mindenki jó kedvű, szabad, lényegtelen, hogy magyar, lengyel, német, japán, amerikai vagy, mindenki egy dolog miatt van itt: mert biciklizni JÓ! :)

Utána a 2011-es Varsói CMWCre nem tudtam kijutni, pedig nagyon jó volt az elmondások alapján, sok magyar volt kint, mert vonattal közvetlen ki lehetett menni, 13-14 óra lehetett az út, és talán 20 ezer környékén volt a jegy, azóta nem lehetett olyan olcsón kijutni futár Eb/Vbre. 2012-ben Edinburghban volt, a repülés miatt nem jutott pénz az utazásra. A 2013-as évet sajnáltam nagyon, hogy nem jött össze sem az Eb, sem a Vb, pedig mindkettőt Svájcban rendezték (Bern és Lausanne), és az még kocsival se lett volna annyira nagyon messze. Akkor sajnos az utolsó pillanatra hagytam az utazásra gyűjtögetést, plusz szponzornak sem tudtam kimenni, pedig akkor már kezdett alakulni a Bringadivat, pedig Serinnel pont megtöltöttünk volna egy kisebb kocsit. Aztán 2014 Stockholm, még a repjegyet sem mertem megnézni… de idén végre megyek Milanoba! Ugyan szponzorkent idén se jött össze (irreális feltételek a szervezői oldalon, plusz nem tudtam annyi új terméket összeraknim amennyit szerettem volna), Döméékkel a Hajtás Pajtástól már év elején beszélgettünk róla, hogy ez végre nincs túl messze, és jó lenne menni. Aztán márciusban befizettem az nevezést az ECMCre, szóval idén végre ott leszek!!! :)

Érc

Egy hozzászólás a(z) “Út az ECMC-re, 0.rész” bejegyzéshez

  1. Visszajelzés: Út az ECMC-re, 0,5. rész - BringadivatBringadivat

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>