Ráss Balaton-kör ’14 beszámoló

Balaton_Panorama 5_Bvilágos_bringaútNagyon vártam már az idei Rássos Balaton-kört: tavaly sajnos családi okok miatt ki kellett hagynom, és mivel még soha nem tekertem még teljesen körbe a Balatont, így mondhatni duplán motiválva voltam. A “felkészüléssel” nem volt gond, igazából a tekerés minden részlete össze volt rakva legalább fejben.   A hidegtől nem féltem, az elmúlt pár év kommuter-bringázása alatt gyakorlatilag megtanultam fokról-fokra belőni a tökéletes viseletet, a háton hozott cuccok mennyisége is optimálisra lett belőve (nyáron, Gyula születésnapjakor, mikor a Balcsin bringáztunk, rettenetesen túllőttem a célon, így volt viszonyítási alapom), egyértelműen a fixi volt betervezve alám, mint legkevesebb hibaforrást generáló kétkerekűm. Három bizonytalan tényező volt a tekeréssel kapcsolatban: Nem szoktam kajálni hosszabb távokon, így ez a müzliszeletezés-táplálkozás dolog első próbája volt. A hidratálással alapból amúgy is szarul állok, nem nagyon szoktam inni a saját kis napi 2*18 kilométeremen, most a hideg is elég nagy kérdőjelet rakott a nyakunkba, hogy érdemes-e a kulacsozni (nem). Továbbá az eső, és az egész hétvégére mondott ónos eső is csöppet bizonytalanná tett, ennek ellenére nem raktam be eső cuccot, mert A: pestre is mondták egész héten, nulla csapadék, B: A legtöbb cuccom bírja fél órás csapadékot, ha nagyon gáz van, úgyis beülünk valahova/vonatra szállunk.
Szombat reggel “hajnali” indulás a 7.30as vonattal, kicsi, nélkülözhetetlen alvás a vonaton. Egy dolgot már esélytelen volt beraknom a csomagomba, pótbelsőt a minifixhez. Nyilván tudjátok, mennyire szar lefagyott ujjakkal defektet szerelni, épp ezért készült mindenki pótbelsővel, azonban mások 622-es kerékhez való belsőjével nem mentem volna sokra a 20″-os paripámon :) Gyors bevásárlás a balatonfüredi teccőben, majd megcéloztuk a bringautat, ami egészen szalonképes volt… a következő faluig.
Balaton 069Tihany mögött még egészen jó volt, de amint beértünk a faluközi kis utakra, ahol a hókotró tolólapja csupán legyalulja a felső hóréteget, nos, meg is lett az első esésünk. MPD csekkolta az út síkosságát, ezért egyből a főút mellett döntöttünk. Révfülöpig nagyjából ismerős volt az út számomra (még csak eddig jutottam maximum az északi parton), bár új élmény volt a főútról szemlélni a tájat. Kis konvojunk töretlenül gyűrte a kilométereket maga alá, a 71-es sóval hintett burkolata ütemesen festette fehérre a gumiköpenyeink futófelületét, a Stravám is szépen vette a jelet, elhagytuk a hóval borított Badacsonyt is, majd jött pár szép hosszú egyenes.

A Szigliget fele kanyarodó kereszteződésnél megálltunk egy gyors táplálásra és telefonálásra: Csabiék valahol hamarosan becsatlakoznak, és Keszthelyig biztosan, de lehet tovább is jönnek velünk. Ok, let’s go, hoppá, a Strava kihagyott egy darabot, fakk. Jó, ez volt az első 30+ km-es mérés, kikapcsolt a francba a telefon, nemigazán örülnék, ha továbbra is ezt csinálná… (tovább nem csinálta). Balatongyörök előtt legalább 3 kilométeres felmart út, azt se tudtuk hol menjünk, de legalább száraz volt, kicsit szétszakadtunk, jött az első komolyabb emelkedő, essünk neki. Felhúzom a minifixet, csodás panoráma, kis hidratálás, ja hogy befagy a kulacs? Na mindegy, csak lesz valahogy. :) Szerencsére innen lejt, majd hamarosan Csabiék kocsija is beér minket, két perc lazítás, majd együtt forgatjuk Keszthelyig. Valahol (tán Gyenesdiásnál) szokatlanul nagy a parkoló autók száma az eddigiekhez képest, de mégsem templom, ahol állnak az autók, az út szintjétől magasabban egy köves kerítéses kertben rendezvénysátrak és asztalok, emberek, szól a zene. Meg is jegyzem, hogy ez biza vagy lagzi, vagy disznóvágás, biztos van pálinkájuk, ha már egyszer senkinek sincs kézközelben a sajátja, előszedni meg nem állunk meg. Időközben elfogyott az összes bekészített müzliszeletem, falok mint egy disznó.  Keszthelyen kinézzük az első szalonképesebb kajáldát, én speciel iszonyat kajás voltam, rég volt már a reggel fél 6os rántotta. Csiniburgerek, forró teák, száradás, akkora pizza, hogy lelóg a tányérról, pipa.
Balaton 122Gyors értekezlet, trackstand mégsem Keszthelyen, hanem ahol majd kiszállnak a srácok. Megyünk tovább, beállok hátra, televagyok-boldogvagyok. Kint vagyunk keményen a civilizációból, Balaton sehol, csak hó, és szép fasorok az út mellett. Lassan jön egy balos, már a déli part, a 76-os becsatlakozásnál kicsit megállunk, bevárunk mindenkit. Továbbra is túlkajáltnak érzem magam, nem nagyon megy csapatós tempó. Lassan beérünk Balatonszentgyörgyre, Zsu kicsit kiesett a megszokott pedálfordulatból, szerencsére nincs nagy problem. Hidratálás, fotózkodás, trackstand, amit megnyertem, hihetetlen :)
Itt szétváltak útjaink: a Rássos különítmény tovább folytatja útját Lelle fele, Csabiék vissza, Zsuék előremennek bemelegíteni a szállást.

Elkezd csöpögni az eső és egy cseppet sem biztató emelkedő van pont elöttünk, kapaszkodósávval. Mégegyszer: kapaszkodósávval. Tehát nem lesz rövid, és nem lesz lapos. Jó, hát nincs mit tenni, végülis még nem sötétedett ránk, rakjuk. Valahogy felhúzzuk magunkat, végre lejtő, körforgó, irány vissza Balaton fele. Kicsilejtő, adja, ellenben az eső se akar alábbhagyni, de még nem vészes. Beérünk a Balatonhoz, lemegyünk egy kicsit, a bringaút fele, hát, itt se jobb az út mint északon: néha a keréknyomban száraz csak, máshol jeges. A következő irányba állító táblánál megbeszéljük, nem kéne erőltetni a bringautazást, mert most még ugyan nem volt egy fekvőrendőr sem, de hogy az csúszik, az biztos. Feljebb megyünk egy utcát, príma városközi út, de mégsem a hetes. Faljuk a kilométereket, sötét van, esik, forgalom nulla, végülis nem olyan rossz. Hoppá, jön a bal kanyar, jobbra heggyel, bazzz, ez már a boglári hegy a Gömbkilátóval! Nem. Nagyon nem. Sőt, valójában Fonyód is iszonyat messze van. Ez kicsit letörte a kedvem, de beszélgetünk út közben kicsit, így csöppet gyorsabban telt ez az igazán szopás érdekes rész. MPDvel épp valami tök nem bringakompatibilis dologról beszélgetünk, de megállítom egy szóra: megjelent a bal nagylábujjam alatt egy kis tócsa a cipőmben, de mondd, figyelek… Innen kezdett igazán demoralizáló lenni a tekerés. Balaton 174
És nem, nem lett volna jobb váltóssal sem. Valahol Fonyódon talán megálltunk inni, némmááá, de csillogsz… ja hogy ez Az ónos eső, szuper. Még mindig rettenet messze vagyunk. Megyünk a semmiben, mindenki már csak a saját tempójára koncentrál. Kint megyünk a hetesen, a semmi közepén se megy el mellettünk  autó. Nagyon, nagyon, nagyon lassan jön a boglári főút lámpasora. Beérünk, lassan ismét ismerős a táj, a szállásról lövésem sincs, hol lehet, kezdek kicsit morcos lenni a bal cipőmben érzésre egy centi vastag vízréteg miatt. Hamarosan beérünk, kicsi kóválygás, ránézek a gpsre, morcosan mondom az itinert: bal, átellen tovább, viszakettő, éles jobb, harmadik ház, baszkimenjünkmár! És tényleg a harmadik ház volt az! :D

Lepakolás, a garázsba úgy csúszunk le a jégpáncélon levisszük a bringáinkat, jó szarul néznek ki. Kaja senkinél semmi, le kéne menni bótba, mindenki hulla. Kalandos módon kaja kerül (lsd. videó, later), Roland féle isteni bringástésztásparadicsomleves, és embertelen mennyiségű sajtos-tejfölös tészta. Punnyadás, TV!(szomszédnőjemindigzöldebb),sztorik, száradás, csicsi. Balaton 196

A másnap délelötti indulás kicsit késett: igazából az előző napi elázás, az isteni vacsora, a reggelre kialakult másfél centis jégpáncél valamiért senkit sem motivált. Mivel szombat este csak a szám volt nagy, hogy majd segítek a főzésben, meg a mosogatásban, egyértelműen magamra vállaltam a reggeli beszerzésének hősies feladatát. Ez azért is jobb volt, mert nem szórtunk el rengeteg pénzt élelmiszerre: nem éhesen (úúú mennyi, kell), nem sokan (úúú, én is akarok olyat, ha te is vettél), és nem fáradtan (úúú csoki,kell az agyamnak) történt a bevásárlás. Így egy nagy futárzsákban is el lehetett férni, és nem pedig 3 aldis szatyorban. Így is maradt temérdek kaja előző napról, nagyrészt azt toltuk be. Meglehetősen vicces volt lejutni: egyrészt azért is vittem magammal biciklit, hogy legyen mibe kapaszkodni, másrészt kitaláljam, hova is rakjam a petpalacksárvédőmet, amivel a tegnapi beázást kicsit eltolhattam volna. JA és persze nehogy már sétáljak. Kicsit így is sokat vásároltam, de tulajdonképp, ha azt a 10 zsömlét lemorzsoltuk volna, és arra használjuk, hogy magunk elé szórva ne csúszkáljunk az úton, tulajdonképp félig értelmes dologra lett volna elhasználva :D

Kényelmes kaja, összepakolás, szomorú döntés: Zsu, Tomi, Szakácsi kihagyja a mai etapot. Búcsú a háziaktól (a bácsi nagyon rendes volt, feltörte a jeget a legszükségesebb részeken), irányba állunk, hajrá. Lassan kisüt a nap is, meleg van. 2 km, érzem, rettenet túlöltöztem, de legalább 10 percet kéne megállni, hogy kabát helyett pulcsi legyen a softshell felett, viszont így meg meggyulladok, és ‘szemes után emelkedő jön, hát nem nagyon voltam motiválva. Nekiesek, felhúzom, szerencsére mérsékelten nedves minden, a szél sem fúj nagyon. Lassan megállunk, átöltözök, mérföldekkel jobb a komfortszintem. Szárszóig együtt megyünk, forgalom nulla, kellemes tempó, a srácok fogadást kötnek mögöttem, vajon megfagy-e a Serpámra kívülre rakott Siti ájsztí (direkt raktam kézhez, szombaton én ittam mindenki vizéből). Szárszótól megindul a hullámvasút: 2*2sáv lejtővel messziről kiszúrható emelkedőkkel.. szívem szerint kicsatoltam volna a fixiből, és csak gurultam volna, de ha gurulászgatunk, soha nem érünk oda. Talán egész úton most vettem magamon a legnagyobb akaraterőt: közelfogtam a stucnihoz, és semmire nem figyeltem, csak a haladásra, tudtam ha gyakran felnézek, rettentő demotiváló lenne, hogy ó, még csak ennyit jöttem, mikor érem már el  azt a kurva a következő táblát, stb. Éreztem, hogy jön az első emelkedő, de nem, tekintet a stucnira, látómező szélén a felezővonal villogása, könnyül a hajtás, jesz, egy kis pirospontocska a hullámvasúton. Ádi jött velem nagyjából egy tempóban, az utolsót ő húzta be, míg bevártuk Rolandot és MPDt a kútnál, mondta, hogy ő se kívánt volna mégegy emelkedőt.Utána jutalom: szupper lejtő Szántódra, jó  a tempó fiúk, pakoljuk Siófokra! Viszonylag hamar beértünk Siófokra, két fix pont volt: mindenképp le akartunk menni a tópartra fényképezni, és egy kvt betolni, mert délután egyes indulásnál az már túl sok tökölés lett volna. Shoot a parton, kis müzlizés, bazz mégis hideg van, nem kapsz kvt, majd ha ügyesen biciklizel.Balaton 227

Siófoktól bent mentünk bringaúton, szerencsére ez egy széles, tiszta utcát jelentett a vasút alatt. Semmi kedvem nem lett volna kimászni a hetesre és baszottnagyot kerülni plusz kilométereket gyűjteni. Sóstótól jött a luxusapartmanos rész, privát utcával, saját parttal, komolyan lett volna kedvem akár bemászni egyhez, és csak lőni pár képet.
Egyetlen dolog volt, amit előre eldöntöttem: a balatonvilágosi emelkedőt nem fogom erőltetni: ha hulla leszek, akkor csak még jobban kifáradok, semmi értelme, ha meg úgy érzem, hogy fel tudom húzni, akkor meg úgyis meglesz. Hát nem lett meg, tudtam kell az erő. Innen bringaúton felmentünk a magaspartra, ahonnan az egyik legjobb panoráma van a Balatonra (szerintem). Erre fele is helyenként jégfoltos volt az út, az utolsó használható felületnél elkanyarodtunk gyorsan a falu “főútjára” Pont magyarázok Rolandnak, hogy menjünk fel a sima útra, erre Ádi pont beesik közénk: -mint mondtál,nem hallottam, csak közelebb jöttem hogy halljam- :D. Utána sima út, szinte száraz aszfalt. Balra balatoni bringaút tábla, előre mondom, hogy ha fos, nem megyünk be. Benézünk, kacagva tekerünk tovább a főúton, ennyire jeges bringautat is keveset láttunk még. Szuper lejtő, kicsatolok a fixből, öröm gurulni, középen kanyar, láb vissza, talán életem eddigi legjobb visszalépése strapbe. (ja mondtam, hogy mióta megvan a minifix, azóta nem gurultam vele úgy lejtőn, hogy a lábam a vázon legyen?)

Vége Balatonvilágosnak, nincs más választás, ki a 71-esre. A szél és az ónos eső szupervicces kreálmányokat hozott létre a buszmegállókon és a hirdetési a táblákon. Kicsit nagy a forgalom, kamionok egymás után húznak el mellettünk, gyorsan elővesszük a lámpákat, sötétedik. Tovább ‘kenese, lejt, a bringaút is néha visszakacsint ránk, egyáltalán nem kockáztatunk a kérdéses útminőséggel, marad a sónedves 71-es.
Három helyen szerettem volna fényképet csinálni a Balaton körül: egyet a magaspartnál, a téli, nyugodt vizű Balatonról(pipa), boglárnál/lellénél úgy, hogy nagyjából szembe a Badacsony (késői indulás+ónos eső miatt X), és a Balatonfűzfő elötti erdei bringaúton (X). Nos ez utóbbi annyira vállalhatatnul ónos és havas volt, hogy gyakorlatilag a főútról csak bepillantottunk, és már fordultunk is kifele. Tovább ‘fűzfő, körfogalom, végre kanyar az északi partra. Szembe a hegyen egy iszonyat nagy világító betonkocka, némmá, milyen modern építészet, egy városi uszoda. Lassan kéne az a kávé, nyugi,mindjárt megkapod. Jobbra végig hegyek, igazi északi part fíling, begurulunk ‘almádi elején, tiszta karácsonyi hangulat: hóval borított táj, nyugalom, sárgásan izzó közvilágítás, enyhe fáradtság és hűvös. Kinézünk egy jó kis kávézót, mindenki berendel némi forró italt. Cuccok száradnak, a kis elektromos kézikészülékeink is szívják magukba az életető kis elektronokat, szinte már idilli hangulat, mikor valamelyikőnk feldobja a labdát: ugyan, mégis mikor megy a vonat füredről?
19:15, most van 17:57, cuccok széjjel. Következő? 21:30, és onnan még sok óra vonatozás. Challenge accepted, gyors kasszázás, összepakolás, strava on: 60 perc 17 km-re, +élelemszerzésre (mit nem adtam volna egy jó sajtos croissantért) + vonatjegyszerzésre, továbbá innivalónk sem volt. Ugyan az az napra bekészített müzlikből kb egyet nyomtam be, továbbra sem kívántam ilyemit enni. Emlékeztem, hogy kocsival azért nem volt akkora öröm ez a szakasz füredig, emelkedők, kanyargós utak, nulla értelmes előzési lehetőség. Most mindez két keréken, sötétben (a falvak között tényleg sötét volt) hát érdekes kihívás volt. Megint elkezdtem nekiesni az első hegynek (indulástól kb 300 méteren belül meg is kaptuk), ezen nagyjából én húztam fel a csapatot, de a továbbiakban hátra álltam. Nekem volt hátul a legtöbb lámpám és a legnagyobb fényvisszaverő felületem, plusz egyáltalán nem akartam elöl menni. Feles átfedésben, jó ritmusban együtt haladtunk, ha valami jött mögöttünk, simán adta magát a visszarendeződés. Aztán az egyik lejtőnél, a teljes sötétben láttunk egy fénysorompós átkelőt. A sötétben jó messziről, 4-500 méterről kiszúrtuk. Amint haladtunk felé, egyre egyértelműbb lett, hogy itt valahol lesz sín is. Ádi ment elöl, egyszer csak jelentősen elkezd fékezni. Mindenki redukálja a tempót, 10 méterre lehetünk a fényjelzőtől, iszonyat erős fénye van a vaksötétben. Felkészülünk a kollektív defektre a síneken, és kiderül: az útra merőleges a fénysorompó, mi csak elmegyünk mellette, a fénye szóródik az útra, amit mi igen csak rosszul érzékeltünk a sötét és a fáradtság miatt. Igen jól jött az a poén a bezombulós haladáshoz, innen már csak füred volt hátra. Jött a 2*2 sáv, kicsit kint maradtunk a közepén (jobban, mint kellett volna) itt picit emelkedett, amire nem is emlékeztem. Beérünk, a srácok már az első fénysorompónál csekkolnák az állomás vélt helyét, még szerencse, hogy többször is jártam már itt, a Balaton Bike Fest miatt is. Viszont az állomás pontos helye nekem sem ugrott be Alsóörs felől, tudtam, hogy az S-kanyaros lejtőnél van fénysorompós lámpa, talán onnan azonnal az állomásra lehet jutni, de nem akartam kockáztatni, nem tudtam mennyi időnk van. Abban biztos voltam, hogy a főútra merőleges, meredek felefe pont az állomásban végződik (egyszer részegen is megtaláltam szóval ha úgy megvolt, így is meglesz) azonban egyikre se mondtam volna azt hogy tuti, másszunk, majd mikor már majdnem a teccőnél voltunk, beláttam: nincs meg a rövid útvonal, körbe megyünk a felső útra, azon vissza, bele kell hogy férjen, mert nagyon jót jöttünk érzésre. Megvan az állomás, szar ledob, strava stop, tárca elő, jegy pipa. 45 perc volt, maradt 15 percünk a vonathoz. Balaton 309

Bolt sehol, marad a Resti, ínycsiklandó szagokkal. Gyors check,bent semmi értelmes kaja, ez van: kérem a sós chiot, két nógrádit, a sósmogyit, és két sportszelet! (-mivan érc, kajás vagy?) Jut azért a közösbe némi jutalomsörci, előkerül maradék dugipálinka, örömébódottá. A vonatos helykeresés közben Ádi összefut két lánnyal, kiderül, hogy disznóvágáson voltak (nem meg mondtam, hogy az ott az volt, ami mellett elmentünk?), és volt pálinka is (_nem_meg_mondtam???), és kimondottan kedves szavakkal méltatták azt az őrültséget, amit ezen a hétvégén véghezvittünk.
Mert hát ez az volt, a jobbik fajtából: emelkedőkre és hosszú távra teljesen alkalmatlan biciklikkel, teljesen alkalmatlan időben, teljesen értelmes cél nélkül bicózgattunk. Ami nagyon jól esett.
Az összes Balatoni kép pedig Flickr-en: http://www.flickr.com/photos/bringadivat/sets/72157641476335004/

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>